Van a világegyetemben, amit senki és semmi nem érthet meg. A nőket! Még egy másik hölgy sem!
Ma a virágok és a nők összefüggését kutattam. Illetve próbáltam…

A virág motívumot egyes források úgy jelölik meg, hogy ezzel jelezték a lovagok: érzelmeik nem csak plátóiak. Ezzel sok újat nem mondtak az „okosok”. Ha udvarlási szokásokat nézzük, biztosak lehetünk benne, hogy vásárolni fogunk. Aztán csak szívünk hölgyének, vagy a drága anyósjelöltnek is – szabadon választott.
A kapcsolatban elér minden pasit a következő kérdés: Miért nem veszel nekem virágot „csak úgy”?

Ezzel szembesítettek engem is, pont a héten. Aztán elgondolkoztam ezen. Biztosan tudják a csajok, hogy mit kívánnak?
Abban talán a hölgyek is egyetértenek velem, hogy nem szabad mindennapi rutinná silányítani a csokor vásárlását. Meg kell adni a módját. Hiszen a kapcsolat elején éppen ezért adjuk a virágot. Az érzéseink nem változnak az idő múlásával. Maximum átalakul a szerelem, egy nagyon erős szeretetté, kötődéssé. Ami a virágvásárlásokat illeti: az évforduló, a név és születésnap mellett, a nő- és Valentin-nap a fő alkalom.
Ez máris szűkíti a lehetőséget, hogy „csak úgy” vegyen az ember.

De, ha mégis virágvásárlásra adja az ember a fejét, az alábbiakkal jobb, ha tisztában van.
- ne a párodnak jusson eszébe és ne emlékeztessen rá! Ellenkező esetben megkapod, hogy: „csak azért vetted, mert én mondtam” vagy a „magadtól már eszedbe sem jut” - szemrehányások
- ne célozz rá, hogy a közel jövőben kaphat – az nem meglepetés!
- készülj fel arra, ha a fentiek nem játszanak és alkalom sincs - amihez köthető a virágvásárlás – véged van! Mégis mi okból adhat egy férfi csokrot szíve hölgyének?
Meglepetés? Kedvesség? Kizárt!
Ebben az esetben jön a „mit csináltál?” és a „bűntudatod van?” kártya kijátszása!

Igen! A lányok pontosan azt a logikát követik, amelyet mi képtelenek vagyunk megérteni, átlátni, felfogni. Mindent hajlamosak eltúlozni, felnagyítani és túlbonyolítani!
Ha minden nap adsz virágot – akkor elveszik a varázs. Ha csak alkalmakkor, az tapintatlanság tőled. Próbálj meg kiigazodni ezen, kedves férfi társam! Logikusan érvelni és nyerni ebben a játszmában nem fogsz!

De talán kicsit oldhatok eme gordiuszi csomón.
Ha nekünk (férfiaknak) a virággal „kell” bevágódni a hölgyeknél, akkor Ők is kedveskedhetnek nekünk, nem? Ha a nők érzelmi alapon működnek, a pasik ösztönlények…
Nekünk is kellenek a meglepetések! Hazaérve milyen jó volna, ha szívünk választottja egy izgató fehérneműben várna minket?! Tudjátok: „csak úgy”… (de ha mi szólunk ezért, már nincs semmi spontaneitás a dologban)

Akkor itt az ideje, hogy felálljak és átmenjek virágot venni – hátha Ő is veszi a lapot… tudjátok: „csak úgy”! :-)

UPDATE:
Boltból hazaérvén a párom elégedetten nyugtázta, hogy nem hoztam neki virágot! Nem akarta, hogy "csak úgy" kapjon - hiszen erről beszéltünk a héten. Semmi meglepetés nincs benne!
Aztán kimentem és a lépcsőházban hagyott szál rózsát behoztam és átadtam. Mosolygott és tetszett neki a helyzet. 
Majd megkérdeztem, hogy "örülsz a virágnak?"! "Igen" válaszára csak egy kérdésem maradt. Most igazodjon ki az ember rajtatok, nőkön. Annak is lehet örülni, hogy direkt nem hozott és annak is, hogy igen? Hogy is van ez,,,?