2016. sze 19.

Batman és Supermen kora lejárt! Én vagyok a szuperhős!

írta: retrodj
Batman és Supermen kora lejárt! Én vagyok a szuperhős!

Amikor elkezdtem ezeket a sorokat papírra vetni sokat tépelődtem, hogy kezdjek neki. Vajon mely részét emeljem ki a történetnek?! Kezdhetném úgy, hogy igazi példakép lettem. Ha humoros megközelítésből futok neki, akkor mondhatnám, hogy tudom mit érezhet Batman vagy Superman... Mégis úgy érzem, hogy a legegyszerűbb és legtisztább dolog, ha komoly hangvételű bejegyzésként adom a világ tudtára, hogy milyen felelősségteljes munkám van.

A vőfély-ceremóniamesterséget valószínűleg nem kell bemutatnom senkinek. Több évszázados hagyományokon nyugvó "munkakör" mára valamiért változóban van. Okolhatjuk ezért ifjú párok elvárásait, valamint a neveltetésbeli különbségekből fakadó eltérő igényeket. Ráadásul - bár nem olyan hosszú pályafutás áll mögöttem - úgy veszem észre, hogy nagyon felhígult a szakma. Sokan elsődlegesen pénzforrást látják ebben és nem annak a szépségét, amely egy esküvő velejárója. Egyedi, egyszeri, megismételhetetlen, egyszóval: tökéletes.

vofelyes_2.jpg

Minden párnak megvan a maga elképzelése a ruháról, az asztaldíszekről, az ételről és a vendéglistáról. A vőfély kérdése legalább akkora problémát szokott jelenteni, mint az ittas rokon helyét megtalálni az ültetési rend kialakításánál. Sokan élből elutasítják a kellemetlen múltbéli sérelmekért, mások elképzelhetetlen tartják, hogy hangulatfelelős nélkül teljen életük legszebb napja.

vofelyes_1.jpgEzzel az esettel már én is találkoztam, amikor a menyasszony nem akart, míg ura mindenáron szerette volna, ha ott van a közelükbe egy profi vőfély. Persze az éjszaka folyamán az ifjú menyecske szinte könyörgött az újabb játékokért, ezzel megtörve azt a rossz szájízét, amelyet korábban elszenvedett egy tolakodó és tapintatlan kontártól. Bizony rengeteg a jó szakmunkás köztünk, de akad bőven nagyon gyenge is. Magamat inkább nem minősíteném, ítéljenek meg azok a párok, akik bizalmat szavaztak nekem.

A bevezetőben említettem, hogy mennyire gyönyörű, de ugyanakkor felelősségteljes és nehéz szakma a vőfélymesterség. S hogy miért gondolom így? Mert számtalan dicsérő szó és ékes emlékszalag mellett olyan elismerésben volt részem, amit szívből kívánok minden IGAZI pályatársamnak, hogy egyszer éljenek át.

Borongós időjárás kontra lakodalom. A legtöbb kívülálló csak egy ceremóniaként élte meg ezt a napot. A polgári szertartás után a szomszéd megye határán álló kis falusi vendéglő volt a lakodalom helyszíne. Nagy létszám, táncoslábú vendégsereg, remek zenekar... szóval mondhattam volna azt is, hogy nem kell "dolgoznom", mert nem volt miért belenyúlnom a hangulatba.

vofelyes_1.png

Ennek ellenére úgy állok az ifjú pár rendelkezésére, ahogy Én is elvárnám a vőfélytől a saját esküvőmön. Verseket szavaltam, élvezetes játékokkal színesítettem a pihenőidőt, megtáncoltattam azokat, akiknek nem jutott pár... Tehát úgy szórakoztattam a kedves vendégsereget, ahogy azt kell.

Az este folyamán aztán egy aranyos, de visszafogott fiúcskára lettem figyelmes. Legtöbbször édesanyja szoknyájába csimpaszkodva nézett rám és amikor rámosolyogtam szelíden eltakarta az arcát. Szégyellte magát...

vofelyes_1.jpegAztán néhány óra elteltével követő üzemmódba lépett, hogy végül összeszedje minden bátorságát és megszólítson:
- Bácsi, 8 éves vagyok és anyuék szerint nagy dumás, lenne nekem a tanárom, hogy én is azt csinálhassam, mint Te?

Az első reakciója minden embernek egy mosoly kíséretében elejtett "hát persze" lenne. Aztán a lagzi végeztével, s a hajnal beköszöntével az úton hazafelé ért a felismerés. Ez az aranyos kisfiú miattam szeretne vőfély lenni. Olyan hatással voltam rá, annyira elbűvölte ez a világ, hogyha csak egyetlen percre is, de kipróbálná magát hangulatfelelősként.

Ekkor éreztem először azt, hogy jól végzem a munkám, pedig előtte is megköszönték a párok és a vendégek a közreműködésem. Többen ezt pityókás állapotban is megtették. Az pedig nyílt titok, hogy az ittas emberek és a gyerekek őszinték. Az apróságoknak nem kenyerük még a megtévesztés.

Ez a 8 éves kisfiú nem volt annyira pici, hogy nagy szavakkal dobálózzon, de olyan nagy sem, hogy kedvességből túlozzon. Egyszerűen ha csak arra a pár órára is amíg a lakodalmi forgatagot élvezte, megfogalmazódott benne, hogy vőfély legyen.


Hasonló indíttatásból szerettem meg ezt a gyönyörű szakmát! Hogy az ifjú párnak és a hozzátartozóknak megkoronázzam életük legszebb napját. A kis padavanomnak köszönhetően pedig a pályafutásom legszebb értékelését volt szerencsém kapni, akinek ezúton üzenem:

"Egyetlen álmod sem lehet olyan nagy, hogy azt ne légy képes megvalósítani! S bármerre is sodorjon a szél, jöjjön fagy vagy jég, ha segítségre volna szükséged a vőfély/ceremóniamesterség kitanulásához állok rendelkezésedre!"

Baráti üdvözlettel:

Csabi vőfély

vofelyes_4.jpg

Szólj hozzá

kritika munka buli állás ajánlás zenekar példakép vendég igaz történet vőfély 2016 fiúk-lányok