Annyira furcsa manapság moziba menni! Egyrészt sehol egy egyedi ötlet, másrészt folytatásokkal van tele a műsorfüzet. Ennek egy óriási felületét a szuperhősök fedik le. Batman, Superman, Bosszúállók, X-Men és a sort lehetne folytatni. A gyerekek – és a gyermeki lélekkel megáldott felnőttek – persze zabálják ezeket a filmeket. Engem viszont nem tud már úgy megérinteni, mint egykor.

Talán végérvényesen felnőttem, vagy csak zuhan a színvonal a filmiparban. Nem tudom! Abban viszont biztos vagyok, hogy az összes szuperhősnek van gyenge pontja. Életük tökéletesnek tűnik, pedig koránt sem az. Az Ő életük folyamatos rettegésben telik: vajon mikor talál rám egy jobb, erősebb antihős? Élet az ilyen? Aztán rájöttem ki lehet az, aki többet ér Bruce Wayne iparmágnásnál, Peter Parker fotográfusnál és a magát etalonnak beállító többi csodabogárnál. Ő pedig nem húz idétlen köpenyt vagy rejti el valódi énjét. Ugyanolyan átlagemberként élt, mint sok millió földlakó. Ő nem más, mint az édesanyám.

Lehet legyinteni és nevetni, de racionálisan nézve, valóban többet ér, mint a fentebb írt díszes társaság.
S hogy miért a múlt idő? Mint írtam, minden szuperhősnek megvan a gyenge pontja. Legyen szó a kriptonról, a gazdag playboy gyenge szívéről – bizony, aki akarja legyőzheti ezeket a szupernek gondolt hősöket. Édesanyám ebben különbözött tőlük.

Még most is érzem az illatot, amikor kisétáltunk az onkológia vizsgálójából, miután közölték vele a rossz hírt. A legtöbb ember összeomlott volna, de Ő nem. Felemelt fejjel, nagy sóhajjal csak annyit kérdezett: mi jöhet még? Életének túlnyomó részét az orvosi várókban töltötte, mégsem adta fel. Keményen küzdött és nem mutatta, hogy mennyi fájdalom van benne.

Édesanyám igazi szuperhős volt és lehet a Mindenható megajándékoz 120 évvel, amit itt tölthetek, de az utolsó időszakban ismételt gondolatai örökre elkísérnek, melyeket sosem feledek:

„Nem félek a haláltól, csak a fájdalomtól, mert abból már épp elég jutott!”

Vajon a filmekben látott, igazinak hitt szuperhősök közül, melyik merné ugyanezt kimondani? No és nem mellesleg komolyan is gondolni…