Magyarország területe alig több, mint 93000 km2. Az úthálozata vetekszik annak minőségével. S mégis nálunk közlekednek a világ legnagyobb böszméi! Gondolom sokan találkoztatok idióta sofőrökkel. Bevallom férfiasan, én is.
Több ezer kilométert vezettem le és láttam sok csodát. Álmomban sem gondoltam volna, hogy okozhatnak nekem még meglepetést.
Lehet szidni az államot, a Közútat az utak állapotáért. Kátyú-kátyú hátán, sebesség korlátozó táblák és a drága jó traffipax - csuda dolgok ezek. Viszont nem magyarázzák azt a jó közlekedési morált, ami meghatározza a napjainkat.

Most is hallom még fülemben visszacsengeni Károlyi Robi oktatóm hangját: "ha sietsz, indulj el korábban 5 perccel. Ha pedig pedig késel, nem gond - a fő, hogy egyben érj az úticélodhoz"
Valahogy ezt pont nem tapasztalom. Jobb kezes szabály, táblák semmibe vétele - már megszoktam.
Lassan járj, tovább érsz!

Legutóbb Pestről tartottam hazafelé. Az autópályánk minősége horrorisztikus. Felrémlett, hogy nővérem hazaérkezésénél Bécsbe kellett mennem. A kinti helyzetek fényévekkel jobbak. Köz és főutak minősége szinte azonos az autópályákéval. Pedig a reptér felé az egyik belső sáv felújítás miatt le volt zárva. (dolgoztak rajta a munkások) Hazafelé pedig már meg is volt nyitva az a pálya szakasz! Ehhez nekünk hetek kellenek...
Árnyalatnyi különbség még az is, hogy a sógoréknál átvettek egy nagyszerű újítást! A terelőt! Kis prizmákkal elválasztva a sávokat, hogy megelőzzék a bajt. Így a sofőrök amint elpillednek - s hajtanak rá ezekre a "bukkanókra" - rögtön magukhoz térnek. Nah jó, ez nem valami nagy kunszt! Ezt mi magyarok is kiviteleztük! Csak ezt nem terelőnek, hanem nyomvályú útnak hívjuk!

De vissza az őrültekhez. Aki rendszeresen közlekedik Győr - Csorna - Sárvár szakaszon, az megszokhatta a táblák jelenlétét. Mindenhol gondosan kitéve a KRESZ-ben leírtak alapján: sebesség korlátozás (70), kavics-felverődés és csúszós útburkolat jelzők.
Ennek szellemében közlekedve - hiszen szabálykövető állampolgár vagyok - hagytam el magam mögött Csornát. Előttem egy 3 kamionból álló konvoj. Kellemes féktávolságot megtartva haladtam a sor végén. Előzni kanyargós útszakaszon és rossz minségű úton felesleges!
Ekkor ért mögém egy tűz piros kamion. Látszott rajta a sok éves rutin, teljesen rájött a kocsim végére. (persze egy kósza ötletként megfordult bennem, mi lenne, ha satuféket nyomnék - nyilván én lennék a barom)
A sebességet gondosan megválasztva haladt a sor előre. Ám ekkor a mi kis Damon Hillünk vágott egy indexet és a pótszerelvényes agyával előzésbe kezdett. Próbált gyorsulni... Nyilván sok esélye volt egy 1.6-os TDI-s Skodával szemben, így türelmesen vártam mi sül ki belőle. Látszott, hogy komolyan gondolja és nyomott egy kürtöt, hogy: "már pedig akkor is lenyomlak, csíra gyerek"! Odaért mellém - mindezt az egy sávos főúton. Akkor vettem észre, hogy előttem 4-5 méternyi hely van (féktávnak) és biztos nagy oddsa volt beférni a kamionjával.
Jött az enyhe balos kanyar. Látszódtak a szemből közeledő kocsik fényszórói. Elkeseredett előzésből, éppen hogy nem lett frontális karambol.
Ehhez a szemben jövő fékcsikorgatós lassítása és az én előzékenységem is kellett. Hagyott meggyőzni a tudat! 2 opció jöhetett számításba: 1, hagyom kínlódni és beteríti a szemből jövő terepjárót vagy 2, elkeseredésében rám húzza a kormányt és gyűri be a kocsit a kamion alá. Esetleg a lendülettől az árokba csapódok. De nagy nehézségek árán befért elém. S szerencsésen hazaértem.
Elhiszem, hogy sietős dolguk van egyeseknek. Megértem, hogy az utak minősége hagy kívánnivalót maga után. Azt is, hogy több tábla van kint, mint ahány lakosa van ma Magyarországnak. De nem lehetne azt is szem előtt tartani a sofőröknek, hogy mindenkit haza várnak?

Azóta nem gyulladtam be ennyire, mint anno Banyek Marci barátom mellett. Egy szép körmendi estén (mérkőzésről vitt haza) táblától tábláig 12 perc alatt tette meg a 25-30 km távolságot, átlag 150 km/h sebességgel! :-)
(de Ő legalább nem mások életét kockáztatta a kihalt főúton)

Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a jogosítvány mekkora felelősséggel jár. Emberéletek múlhatnak rajtunk... Szóval csak ésszel!