2017. sze 08.

A megbocsátás és más emberi gyarlóságok

írta: retrodj
A megbocsátás és más emberi gyarlóságok

Vajon mitől leszünk értékesek manapság, amikor a Földön a lélekszám növekszik, ugyanakkor az emberi jellemvonás szertefoszlóban van?!

aaa-femcafe.jpg

A 21. században nincs idő gondolkodni, hiszen annyi hatás éri az embert, hogy némelyiket feldolgozni sincs időnk. Pedig lehet, megérné néha elmélázni a dolgokon, mielőtt késő lenne.

Azt tartják az öregek magukról, hogy Ők sem jobbak a fiataloknál, csak sokat és zajosan éltek. Tehát a megélt korral jön a tapasztalat. Ugyanakkor vannak olyan tulajdonságok, amelyeket nem „kapunk” meg csak úgy. Elvégre a szeretet, a törődés, a gondoskodás, az odafigyelés belülről jön. Amennyiben ezeket nem kapjuk meg a környezetünktől fiatalon és nem tudjuk értékelni, később már hiába kapkodunk.

Ezek a pozitív tulajdonságok képesek bearanyozni egy ember napját és meghatározni a kedvét akár hetekre is. Pontosan ilyen hatást érhet el egy negatív dolog is, amely csalódással és keserű ébredéssel jár. Rosszabb esetben egy teljes életen keresztül cipelheti az adott személy a keresztet.

Amikor egy alkoholista részegen megveri a feleségét, a többség elfordítja a fejét - mondván, nem rá tartozik. Ezt családon belüli erőszaknak nevezik, rosszallóan ingatják a fejüket az emberek, de nem cselekednek. Hasonló a reakció akkor, ha egy kutya a szenvedő áldozat. Esetleg ha videó készül a brutális cselekedetről, akkor kommenthuszárként előkerülnek a „megmondó emberek”. Változást azonban ettől sem remélhetünk.

ddd.jpg

Pedig a fizikai sérüléseknél is van rosszabb. A lelki sebek ugyanis sosem gyógyulnak be. Mindig akad majd valami, valaki, aki felszakítja. Elég egy illat, egy ismerős dallam, egy szófordulat, egy kép, egy mondat. A kisgyermek meggondolatlanul és durcásan beszól az édesanyjának, bele sem gondolva, mit okozhat. „Csúnya vagy, nem szeretlek” - nevethetünk ezen a kijelentésen, de az anyuka helyébe gondolva magunkat, már korántsem tűnik olyan humorosnak. Nyilván ez a fájdalom két puszi és egy ölelés után elmúlik, ráadásul tudjuk, hogy anya mindig szeretni fog.

Miért nem lehet ugyanezt másik emberbarátunk felé megtenni felnőttként is? Azt tapasztaltam ugyanis, hogy hiába a bocsánatkérés, a sajnálkozó tekintet, a valódi bűnbánat, az embernél nincs könyörtelenebb élőlény. Az egykor szerelmesen egymás kezét fogó, vagy ölelkező pár kígyó-békát kiabál a másikra, akár a nyílt utcán is. Hajlamosak ilyenkor felvenni a szemellenzőt és megfeledkezni arról, mit kaptak a kapcsolat alatt a másiktól.

Helyette elmerülnek a haragban, és olyanokat képesek kimondani, amelyeket szánt szándékkal tesznek, hogy minél nagyobb fájdalmat okozzanak egykori kedvesüknek. „Csúnya vagy, nem szeretlek” - bár megragadtunk volna ezen a szinten emberek! Ugyanis ilyenkor „csak” az édesanyánk megbocsátását kellene elnyernünk. Azt pedig, mint tudjuk, alanyi jogon megkapjuk. (Jobb esetben!)

Az emberi kapcsolatok talán ezért lettek ennyire számítóak és felszínesek. Minél kevesebb dolgot árulunk el magunkról, annál könnyebb dolgunk van - legalábbis ezt hisszük. A sebezhetőség így nem áll fent, vagy nem olyan szinten, mint volt szüleink idejében. Pedig Ők tudtak valamit, még ha más kor gyermekei voltak.

eee.jpg

Tudták mi az, kitartani a másik mellett akkor is, ha megbántottak. A baj, a pénzhiány, vagy ha egy harmadik akart beleszólni a kapcsolatba (anyós, udvarló, rajongó), nem engedték el egymást, hanem még erősebben kapaszkodtak a másikba. Nem felejtették el, hogy a nap nem mindig süt, de ahol akarat és szeretet van, ott akad megoldás is.

Nos, ezekből van egyre kevesebb a világban. Helyette dúskálunk a jólétben: nyugati kocsikban, a szteroidos izmokban, a csoki barna bőrű „hercegnőkben” és céltalan, emberi jellemvonásokban szegény embertársakban. Rendszeresen elborzadok, mert a láthatatlan határ túlsó felén élek. Látom, kik vesznek körül, milyen lett a jelenkor társadalma és sajnos övék a jövő. Ezek a fiatalok posztolják napi rendszerességgel a bölcsességeket, hogy felköpjenek és aláállva tetszelegjenek, amíg a köpet le nem esik.

Nyomokban nem látok sehol tisztességet, szerénységet, alázatot, hűséget vagy nyomokban előforduló szeretetet, kedvességet. Olyan érzést kelt bennem a világ, mintha egy gyorsétterembe sétálnék be, és elvárás alapján követeljem jogos jussomat. Egy szolis barna, plasztikcicát akarok, aki remek édesanya, otthonosan mozog a konyhában, hűséges és odaadó társ lesz. Én érzek apró és cinikus ellentétet a receptben?

ccc.jpg

Mégis mit várjunk a világtól, ha egymást és önmagunkat verjük át a palánkon? Csak akkor várhatunk bármilyen pozitív változást, ha kicsiben gondolkozunk. Először is őszinteségre, becsületre és tiszteletre volna szükség, de nem csak önmagukkal szemben, hanem a környezetük, a társadalom iránt. Aztán lehet bővíteni a kört…

A baráti kapcsolatok száma legyen minél kevesebb, de azokat rendszeresen tartsd „karban”. A szeretteidre való odafigyelés ne korlátozódjon érdekekhez, vagy alkalmakhoz. Nincs kiábrándítóbb, amikor a megcsörrenő mobil kijelzőjére értetlen arcot vágunk. Pedig sajnos tudjuk, hogy divat lett már a családon belül is szelektálni és különbséget tenni.

Fontos: Szeresd azokat, akik viszontszeretnek és tudj megbocsátani. Önmagadnak és azoknak is, akik arra nem szolgáltak rá! Hiába okoztak olyan sebeket, amelyek sosem gyógyulnak be. Légy ember, mert a bolygón belőlük lesz egyre kevesebb. Állítólag a populáció drasztikusan növekszik, mégsem látni mást, csak a háborút, a gyűlöletet és elhidegülést.

Tehát legyél különleges, egyedi, emberi! Merj más lenni, mint a többiek!

fotó: pixabay, femcafe
Szólj hozzá

kritika szív párkapcsolat magány ember átverés tüske irónia generáció emberi kapcsolatok 2017 merengés szívzűr pár választás fiúk-lányok