A minap érdekes telefonbeszélgetést sikerült elcsípnem. Tudom, hallgatózni csúnya dolog, de talán felment a vád alól, ha elmesélem milyen körülmények között sikerült eme csúfságot véghezvinnem.

A lépcsőházból kilépve kellemes jelenséget tapasztaltam: az arcomat - a hűvös őszi reggel ellenére – az aranyló napocska simogatta. Ennek köszönhetően az ember napja is jobban indul. Bár vannak megbotránkoztató egyedek is. Gondolok itt azokra a nőstényekre, akik egy falatnyi göncben vonulnak az utcára, amit "ruha" címszó alatt vesznek fel (persze a hímek legnagyobb örömére). Nos, így sikerült kiszúrnom egy felettébb alul öltözött "prédát".

"Ezt meg kell néznem közelebbről is!", és öles léptekkel eredtem a csaj után. Mivel a szemüvegem nem volt rajtam, így távolról (kb. 15 méter) simán 10/10-esnek tituláltam magamban a hölgyet. Aztán ahogy közelítettem kiszúrtam pár dolgot rajta. Minél kisebb lett köztünk a távolság, annál inkább romlott a csaj külsejének értéke (állapodjuk meg, hogy egy 7/10-nél nem volt jobb). A ribancrendszám elengedhetetlen kellékként ékesítette szoláriumtól lesült bőrét. Haja enyhén megtépázva - nyilván a legújabb divatirányzatnak megfelelően, műköröm, napszemüveg a feje búbjára felhúzva és ehhez jött az affektálása, ahogy trécselt a „mobiltelcsijén”.

"Ó bazmeg, ez engem éééérdekel!" - érintett meg ismét a Jóisten ujja. Ha már jó köbcentivel van megáldva mellesleg, talán a fejébe is szorult egy kevés – gondoltam magamban. A kis hölgy valószínűsíthetően valamely barinőjével folytatott diskurzust.
"Aha, jah, persze, képzeld, ühüm" - szólt vagy 2 percen keresztül, aztán kibújt a szög a zsákból. "Ja, képzeld azzal a sráccal, akivel 1 hónapja találkozgatok, asszem beleszerettem. Még nem teljesen, de majdnem." Ezt mégis hogy? Beleszerettem, de nem teljesen, csak majdnem? Viszont szimpatikus volt számomra, hogy nem zavartatta magát, mikor mellé értem, hanem folytatta. "Nem értem mit problémázik, hogy másoknak táncolok!" Szerintem abban kiegyezhetünk, hogy nem a Savaria Nemzetközi Táncversenyre készült és nem az asztalnál helyet foglaló zsűrit kell érteni a "MÁSOK" alatt.

De amikor azt hiszed, hogy ennél már nincs lejjebb, akkor csalódnod kell! Van! "Tudod mit mondott? Kivisz dolgozni Ausztriába... (a barinő közbe vághatott és így folytatta) Igen, Ő is kint van pincérként! De van nekik egy határ menti kis autós szervizük is!" Ha pedig kiderül róla, hogy benzinkút örökös is, akkor eltűnik a MAJDNEM és teljesen bele fogsz szeretni a srácba, igaz?

Megvilágosodtam - a telefonbeszélgetés alapján - hogy a srác nagyon jó körülmények között élhet. Szemét és önző módon zavarja a csőrét, hogy a majdnem szerelmes párja egy rúdon pörög, és inkább kettétörné karrierjét - amit itthon indított el a csaj - csak azért, mert féltékeny. Ilyen rohadt szemét egy pasit! Remélem, a hölgy időben rájön, mekkora köcsög is a szíve választottja.

Az Árkádia Bevásárló Központhoz érve aztán elváltak útjaink, én pedig büszke voltam magamra, mert sikerült összeraknom ezt a két darabból álló, rohadt bonyolult kirakóst. Ez a telefonbeszélgetés pedig megerősítette bennem azt a tényt, hogy a szerelem nem csak vak, de kurva hülye is!

(a kép csupán egy illusztráció, de rohadt találó!)