Még az első sokk alatt vagyok! Egyszerűen fel nem tudom fogni, hogy tulajdonképpen min mentem keresztül az én drága, jó biciklimmel.

A térdműtétem óta most szoktam vissza - 5 év kihagyást követően - a kerékpározásra. Az egy dolog, hogy a közlekedési morál durvább lett, hiszen a beavatkozásom előtt évtizedeken keresztül mindenhova drótszamárháton érkeztem. De most nem az autósok és a gyalogosok akasztottak ki - bár Ők is megérnek egy bejegyzést - hanem azok az embereknek nem nevezhető egysejtűek, akik unalmas perceikben mások hangulatának megkeserítésében látnak fantáziát!

Történt a minap, hogy egy kedves ismerőshöz érkeztem, aki megkért egy szívességre. Szüksége volt egy csere-telefonra és mivel nekem volt egy elfekvőbe, hát elvittem neki. A ház előtt - közvetlen a fal szomszédságában a kerékpártároló, amely mind foglalt volt. "Sebaj" - gondoltam, és a többi kerékpárhoz képest 45 fokkal a zártam le, ügyelve, hogy ne akadályozzam a többi tulajdonost és a falban se tegyen kárt a bringám.

A szoros időrendem miatt csupán néhány percre ugrottam csak fel, nem voltam az illető lakásában 5-10 percnél többet. De ez bőven elég volt ahhoz, hogy este 6 és 7 óra között feltalálja magát a péntek esti "király(nő)". Leérkezve a látvány, ami fogadott szinte elmondhatatlan. A száraz idő ellenére csöpögött mindenhonnan a nedvesség a kétkerekűről. Láttam, hogy valaki pont abban a sávban öntözte meg a bicajt. Hurrá!... Törölgethettem, semmi baj, legalább portalanítottam. Aztán jött a következő felismerés, amint a nyergemre pillantottam...

Hogy is fogalmazzak költőien: Mekkora tahó állatnak kell lenni ahhoz, hogy valaki unalmában az ablakból előbb leöntse, majd telibe csulázza más kerékpárját? Szívem szerint - no és ha időm engedte volna - a fal azon lakóinak lakásába csörögtem volna végig az emeleteken, hogy megnézzem felismerném-e az emberismeretemnek köszönhetően, ki az a böszme, aki egy unalmas péntek estéjét így dobta fel?

Tanulság? Na, az nincs, vagy ha szerinted van kedves olvasó, küldd már el nekem is!