Azt hiszem van egy rajongóm...
...csak sajnos nem a jó fajtából. Pedig, de rohadt jó lenne, egy kicsit Robbie Williams bőrébe bújni. Fellépéskor felszabni egy rajongót a színpadra és a nyelvem segítségével pingpongozni a mandulájával. Mégis mi jutott nekem? Egy... nem tudok rá jelzőt! Segítsetek...
Titkon reménykedtem, hogy a szervó szállt el, de csalódottságomra a bal első kerék volt tök lapos. Aztán jött a felismerés, hogy valaki talán kibökte. Ilyenkor még nem csak szomorú az ember, hiszen nem ilyen állapotban hagyta a parkolóba előző este.
Kemény testedzés a kerékcsere, hiába vártam a Ferrari teamet, nem érkeztek meg. Tiszta ruhában, a -8 fokban fémkulcsokkal dolgozni oly csodás - főleg, ha kesztyűd sincs. Még nem voltam ideges, csak szomorú...
Aztán feltűnt, hogy valami az ablakra kristályosodott. Elő a jégoldót, hogy kiolvasszam a gyönyörűséget. Hát nem egy Picasso-style volt odabiggyesztve csula formájában? Ezt persze nem vitte le a jégoldó sem és még mindig nem voltam ideges...
Mondom az ablaktörlő pont ezért van, majd az leszedi. Még szerencse, hogy óvatosságból azt is csekkoltam. A kedves kis kalandorunk, nem letörte véletlenül azt az oldalt, amelyre odaköpött? Ahogy Hannibál tanár úr mondaná: egyem a kis szívét. No és persze még mindig nem voltam mérges!
Végül eljutottam a szervizbe, ahol megkérdezték a tényállást. Mikor közöltem, hogy a média területén ténykedek, egyből a politikát keverték bele a szakik. Amikor elárultam, hogy a sport az, amellyel foglalkozom, felnevettek: csak nem kikapott a csapat és ezért álltak bosszút? Nah, ekkor gurultam dühbe...
Miért Én tehetek arról, ha kikap a csapat? Apropó, nem is volt meccs a hétvégén...
Szóval barátilag és finoman fogalmazva az Indul a bakterház egyik mondata jutott eszembe: "a k*rva istenit, meggyalázták a csendőrséget..:"
Pedig nem vagyok se csendőr, se Robbie Williams. Csak ne lett volna olyan rohadt hideg az a csavarkulcs!
"Kedves embertársam,
Bár tudom ez a megszólítás kissé erős, de próbálok a jó ízlés határain belül maradni. Szeretném megköszönni a kedvességed, hogy kiélhetted magad az én kontómra péntek éjszaka és szombat hajnal között. Mivel a kocsim napi rendszerességgel használom, így megközelítőleg 10-12 óra állhatott rendelkezésedre, ami úgy fest, bőven elegendő volt.
Valamiért kiszemelted az autóm és az általad vélt szükséges módosításokat is elvégezted rajta. Nem értem az okát, hiszen nekem úgy tetszett, ahogy volt. Szeretném hinni, hogy fogalmad sincs ki vagyok, és csak unatkoztál. Aki ismer, tudja, hogy nem ártottam soha senkinek. Becsülettel elvégzem a munkám, és magánemberként is az egyenes utat preferálom. A kocsival nem parkolok tilosban, időben megváltom a parkolójegyet, sőt még a zebrán is átengedem a gyalogosokat, mert bizony voltam/vagyok én is a túloldalon.
S, hogy miért címeztem neked ezt a levelet? Mert az autóm első kereke totál lapos lett. Ezt még elfogadtam volna, hiszen a műhelyben is azzal fogadtak: lehet padkáztál. Azonban a tüzetes vizsgálatot követően kiderült, ezt bizony kibökted. Persze akadtak egyéb jelek is, amelyek a sejtésem erősítették. A vezetőoldalon totál telibe köpted a szélvédőt, és az ablaktörlőt is sikerült letörnöd.
Lehet csak részeg voltál és túl jól sikerült a buli, vagy nem tetszett a kocsim színe, esetleg a személyemmel van bajod, de kérlek, inkább személyesen közöld ezt velem. Én sem rúgom rá a szüleidre a lakást, amikor rám törne a hasmars.
Több ezer forintos kárt okoztál és persze nem említem még az ilyenkor szokásos ingázást, ügyintézést, időpont egyeztetést a szervizzel. Vagdalkozhatnék és kívánhatnék minden rosszat számodra, de miért is tenném? Úgy fest, hogy ennél nagyobb örömöd sosem lesz a szánalmas kis életedben. Ha viszont egyszer rajtakapnak - legyen az bárki más tulajdonában lévő kocsi - biztos lehetsz benne, hogy nem a rendőrséget értesítik elsőként, hanem „elbeszélgetnek” veled. Pont úgy, ahogy te is tetted az én autómmal is."
