Addig nem tudjuk igazán megérteni bizonyos szólás-mondások lényegét, amíg azt saját életünkben nem tapasztaljuk. A sors néha áldásként, de többször büntetésként küldi az isteni jeleket. Volt szerencsém tehát megtapasztalni pontosan, hogy mit jelent: akasztják a hóhért.

Persze nem kell túlmisztifikálni a dolgot, egész egyszerűen arról van szó, hogy a munkám során használt „fegyverek” ezúttal csődöt mondtak. Fogalmazhatunk úgy is, hogy soron következő interjúalanyomat még nálam is keményebb fából faragták.

Bizonyára nem kell bemutatni az ország egyik legismertebb szaktekintélyét dr. Csernus Imrét, aki könyvet ír, előadásokat tart országszerte és sportcsapatok mentális felkészítésében is segédkezik. „Egy ilyen sokoldalú pszichiáter igazi aranybánya” - gondolhatja az ember, de ha kérdezz-felelek játékra kerül sor bizony mindenki vesztesként állna fel.

Én úgy gondoltam BEVÁLLALOM, és interjút kértem az 50 esztendős szakembertől, aki egy előadásra érkezett a városba. Persze az ilyenkor szokásos felkészülés és kutatómunkák nem maradhattak el, ezzel úgy éreztem páncélzatom teljes és jöhet a beszélgetés.

 Meglepően nyugodt és mosolygós úrként fogadott öltözőjében, majd hellyel kínált, de a gesztusaitól, tekintetétől szinte azonnal feszülté váltam. Nyilván az elvárások és a televíziós adásainak hatása azért nem múltak el nyomtalanul.

A beszélgetésünk a párkapcsolatok, az őszinte emberek és a társadalmi elvárások háromszögét érintve folyt. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a fejben összeállított kérdések közé beillesztettem egyet, amely a saját életemet érintette. Kíváncsi voltam, hogy orvosoljak egy problémát, amelyről úgy gondoltam, képtelen vagyok megoldani. A gondok itt kezdődtek...

Egy szakmai zseninek tartom Csernus Imrét, bár tudom, sokan biztosan lázadnának a kijelentésem ellen. Én tapasztalatból mondhatom, olyan áttetsző voltam számára, mint egy frissen lemosott ablaküveg. Mindenre, ami érdekelt kerek és összefüggő mondatokban válaszolt, de az improvizált kérdésemre, csak annyit felelt: biztosan tudni akarja?Belekényszerítettem magam egy macska-egér játékba, amelyben csak veszíthettem. Abban a pillanatban, amint kiejtetem a kérdést, már tudta Csernus Imre, hogy saját életemből származó szilánkra keresem a megoldást. Persze a felelősségvállalást és az emberi gyengeségem is belefogalmazta válaszában, hogy ezzel is üzenjen.

Mi tagadás, sosem volt még ennyire kényelmetlen egy szék, amelyen ÉN, a kérdező ült. A percek, ami máskor pillanatok alatt elröpült, ezúttal súlyos óráknak tűntek. Persze minden kérdésemre tiszteletteljesen felelt, amiért óriási köszönet jár, de legközelebb kétszer is meggondolom, hogy kivel játsszak ennyire izzasztó társasjátékot.

(a teljes interjút IDE kattintva lehet elolvasni)

Fotó: Ohr Tibor