2015. jún 13.

Böllérek és a feldolgozásaik - zenész módra...

írta: retrodj
Böllérek és a feldolgozásaik - zenész módra...

Mindig morgok valamiért, mint egy fogatlan kutya! De miért lenne most ez másképp?! Nagyon fel tud húzni, amikor megy a másolás. Legyen szó bármiről! Az eredeti Tetrisről is mennyi módosított változat jött ki!? Egyik borzalmasabb volt, mint a másik! Vagy amikor nagy divatcégek emblémáit lenyúlva (kicsit átdolgozva), jöttek a kamu hamisítványok? De ez a fajta koppintás-sorozat elmondható mindenről!

Ami miatt most mégis "tollat" ragadtam, a zene volt. Azt tudni kell, hogy gyerekkorom óta nem szeretem magam körül a csendet! Valami alapzajnak, zörejnek lennie kell körülöttem. Saját szobámban ülve, nyomkodtam a
Tetris-em (az eredetit öcsém) és szólt a zene. Mindenki a környezetének az áldozata. Én is...
A szüleimnek hála, olyan klasszikus darabokkal hozott össze a sors, mint a... (teljesség igénye nélkül):
Beatles, Animals, Abba, Simon & Garfunkel, Santana, Boney M, Modern Talking, Genesis, Europe, Bon Jovi és lassan beérünk a kilencvenes évek elejére. Persze magyar zenékben sem volt hiány: Szécsi Pál, Máté Péter, Hungária, Dolly Roll, R-go, Modern Hungária és ezt is lehetne folytatni reggelig.

Aztán ahogy nőttem fel, alakult az ízlésem és elmondható rólam, hogy mindenevő lettem. Ugyanúgy képes vagyok meghallgatni egy kemény rock felvételt, mint egy diumdisu számot. Csak nem volt annyira jellemző az évezred utolsó évtizedére az, ami 2000 óta tart.
Vagyis... A feldolgozás.

Nem azt mondom, hogy némelyik ne lenne jó. De kifejezetten irritáló tud lenni, amikor egy zenei alapot lenyúlnak, belevakkant kettőt spanyolul Mr WorldWide (Pitbull) és kész a mindent vivő sláger. Igaz az a megállapítás, hogy a folytatások ritkán jók - filmes esetekben. Nos, szerintem ez a zenei világra is igaz. Talán 10 dalból egyre mondható, hogy felveszi a versenyt az eredetivel. Ebből a környezet sokat nem vesz észre. Hogy miért?!

Talán, mert a nyolcvanas években teljesen átlagos new wave hangzású Steve Winwood Valerie  számára már senki nem emlékszik. Ennek megfelelően nagyot durrant Eric Prydz slágere. Nem volt slágerlista az alábbi számok nélkül és megmosolyogtuk, amikor a poros eredeti változatát meghallgattuk. Bizony volt, hogy egyes számok akár 30-40 év távlatából lettek feldolgozva. Tessék, lehet szemezgetni - van miből, mert bizony 2003 és 2007 között nagy divat volt a "leporoljuk - megizmozzuk - eladjuk" felfogás:


ABBA
 kontra Shana Vanguarde - Gimme, gimme, gimme

Scott McKenzie
kontra Global deejays - The sound of San Francisco

Irene Cara
 kontra Global deejays - What a feeling

Mamas & the Papas kontra Royal gigolos - California dreamin' 

Murray Head kontra Vinylshakers - One night in Bangkok 

Paul McCartney & Michael Jackson kontra Hi-tack - Say say say

Guru Josh kontra Guru josh project - Infinity


Végül eljutottunk a közeli múltunkhoz. Amikor azt tapasztalom, hogy semmi eredetit nem kap az ember. A filmeknél is csak a képregény adaptációkat erőltetik, vagy a folytatásokat (esetleg játszik még a remake mozi is). A zenénél pedig ugyanez megy. Nem egy alkalommal jön ki "egyslágeres" próbálkozás, mint ez a Jacko erőlködés... (Beatfreakz

Persze vannak jobban eltalált felvételek, mint pl a Duck Sauce - Barbra Streisand-ja. 
De ami szerintem mindent alulmúlt, az EZ! David Guetta nagyon rég óta nem képes megújulni és képes volt elrontani Alice Deejays legnagyobb slágerét. Azóta jött pár kislemeze a francia lemezlovasnak, de minősíthetetlen EZ IS... Szerintem, ha már feldolgozzák Nancy Sinatra eredetijét, akkor csakis az Audio Bullys a nyerő! Pedig Skylar Grey hangja valami hihetetlen jó, de az eredetihez képest silány utánzat csupán!

Persze nem csak Mr. Guetta tud "megérinteni" ennyire mélyen... Itt van a dalszöveg helyett városokat soroló Pitbull is. Tudom, hogy neki is kell élnie valamiből. De miért, Ó MIÉRT kellett ennyire elrontani az A-Ha slágerét?!


Vajon a valóban nagy koponyák lesznek egyre kevesebb számban, azért van ez a mélyrepülés? Sehol nincs Justin Bieber és társaik a gyerek Jacko-hoz képest. A zenei világ egyre jobban felhígult és csak hullócsillagokat látok az égen. Valamiért jobban megragadtak az emberben a kilencvenes évek lila nyál zenéi, mint ezek, amit az utóbbi években nyomnak le a torkomon a rádiók és a zenetévék.


Épp ezért be is nyomok gyorsan egy kis Coco Jamboot... :)

Szólj hozzá

retro zene 90s irónia feldolgozás merengés 2015