Legutóbbi bejegyzésem után, egy kedves rokonom figyelmembe ajánlott pár hasonlóságot. Mennyi közös pont leledzik egy állás és egy párválasztás között?! Több, mint az ember hinné.
Az általunk megálmodott munkahely megszerzéséről szóló útvesztő, kísértetiesen hasonló egy társ választásához. Előbbiről ITT olvashatsz - a bejegyzés végére Te is belátod (kedves olvasó), hogy igazam van.

Igazi 22-es csapdája, hogy neked való barátot/barátnőt találj. Még gyerekként kialakulnak bizonyos elvárások és természetesen a saját személyiséged is. Amely lehet jobb vagy rosszabb - nézőpont kérdése.
Viszont a mi időnkben már sokkal többről szól egy társkeresés. Régen a szülők eldöntötték, hogy kinek szánják adott gyermeküket: szintén neveltetés, anyagi helyzettől függően. Addig mára ennek nyoma sincs.

Általános probléma lett, hogy túlzásokba esünk! Vagy nem mérjük fel kellőképpen magunkat (külső és belső tulajdonságot nézve), vagy az elvárás... bizony magas.
Ha az utcán leszólítunk random fiúkat/lányokat azzal a kérdéssel, hogy mit nézel meg először az ellenkező nemű emberen, illetve milyen tulajdonságokkal rendelkezzen - az alábbi válaszokkal találkozunk:
Lányoknál:
-külső: szép szemű, szép mosolyú, magas, kisportolt. (a szem és hajszín eltérő lehet: kinek mi a "szép")
-belső: őszinte, hűséges, kedves, legyen romantikus de ne csöpögős, humoros.
Fiúknál:
-külső: nagy mell, formás popsi, szép szemű, szép mosolyú (a haj és szemszín itt is változó)
-belső: humoros, kedves, őszinte

Ha mégis az őszinte, kedves, nyílt és humoros a pasi akkor nyert ügye van? Dehogy - hiszen, nincs pénze, nem szálkás a teste. De az urak is nézzenek magukba! Ha egy szép szemű lány csüng minden szavadon és nevet a vicceiden, miért kell az a plasztik cicababa, akivel egy jót nem tudsz beszélgetni?
MERT MINDIG TÖBBRE VÁGYNAK AZ EMBEREK! (1. csak úgy, mint az állást illetően)

Eljutottunk arra a hegycsúcsra, ahol az ember maga választhat és mindezt következmények nélkül. Ezért vannak egy hetes party-szerelmek. Összeállnak egy buli alkalmával, pedig nem is ismeri a partnerét. Nem mentek el előtte randizni, voltaképpen vadidegen a másik számára. De egy házibulin piásan összefekve sok minden kiderül, ahol magunkat adhatjuk.
Nyilvánvaló, hogy a konditermekbe járók 90%-a sem azért jár oda, mert egészségesebben szeretne élni. Pusztán azért, hogy "Te - figyuzzá má! Eléggé dagad az ér az alkaromon?" Csajok esetében pedig önbizalomtréning, amikor a testre tapadó ruciban 30 pasi minket stíröl. (persze az alap a szolizott bőr!)

Odáig jutottunk, hogy többet érsz - pasik esetében - ha szolizott, borotvált csirkeként szétgyúrod magad, két értelmes mondatot nem tudsz összerakni. Csak legyen egy jó kocsid!!! (ezzel nyert ügyed van)
Csajoknak pedig (hímneműként nehéz erre pontos receptet adni): járj szoláriumba, edzőterembe és próbálj lehetőleg a divatirányzattal együtt haladni. (az sem baj, ha koppintott "márkás" cuccban tipegsz)
A lényeg úgyis az ÖNREKLÁM! (2. ez is fontos egy állás megszerzésénél!)

Azon szűk réteg, amely a fenti csoportokba nem került, marad a reménykedés. Bízzunk abban, hogy akinek megadtuk a számunkat, egy tisztességes, normális ember. Mára csak ennyi maradt! A remény...
Aztán keress magadnak társat. Olyat, akivel egy életet képes vagy leélni: minden keserűségével, gondjával, örömével, boldogságával.
De hol? Szegezheti nekem a kérdést a kedves olvasó - jogosan!
Ha az utcán leszólítod a másikat jobb esetben megmosolyognak, vagy szóra sem méltatják az embert. (nagy divat lett az mp3 hallgatás - amely csak építi a falat)
Próbáltam én zárt térben is ismerkedni. "-Szia Csabi vagyok" megszólalásomra, ilyen válasz jött: "örülök neki, de én inkább a filmet nézném tovább". Jó, ezt én szúrtam el. Moziban ismerkedni tényleg nehéz...
Mehetünk diszkóba, ahol az átlagéletkor még a tizennyolcat sem éri el. Ott aztán simán zavarba jöhetsz. Talán még tanulhatok is valamit - szexuális téren - mert a mai tinik még jobban "el vannak cseszve", mint a mi generációnk.
A beülős szórakozóhelyek száma nagyon megcsappant. Azon gazdasági rétegnek - amely túlsúlyban van - nincs sehol helye. Csak a vastag tárcájú, beképzelt "rétegnek" - akikről fentebb írtam már.
Vannak netes társkeresők, ahol összehazudnak mindent, csak azért, hogy többnek látszódjon az ember. Aztán, mint egy kótyagos szilveszter után jön a keserű ébredés.
(S lőn a 3. pont - álláskeresés: neten, újságban, ismerős útján - szóval még egy egyezés)

Az ember tényleg ennyire fél egyedi lenni? Ha valaki más, akkor azt már el kell ítélni? Annyira rossz másnak lenni, mint a "tömegtermék"?
Nem rossz, sőt... Mindenki egyedinek születik. Nincs két egyforma ember, párkapcsolat. (állás sem!) Csak olyan gyors világot élünk, hogy egyszerre akarunk mindent, abból is a legjobbat! Ezért képesek vagyunk alkalmazkodni ahhoz, amit elénk raknak! S felvenni azokat a szokásokat, amelyek annyira divatosak lettek.
Nem csodálkoznék, ha előbb-utóbb megjelennének az olyan társkeresők, mint amit nagy kedvencem Nagy-Bandó András is előadott jó pár évvel ezelőtt. A pertner keresés olyan, mint a kocsivásárlás. Kiválasztod a színt, a típust, az évszámot. Ellenőrzöd a gumikat, a kilóméterórát és a motort.
Majd jön az értesítés, hogy az általad választott gépjármű nincs raktáron, vagy koccanásos, esetleg kombi típusban kapható. Szomorú lenne - de életszerű...
Legyen 170 magas, őszinte, kedves, humoros... (várom az értesítést)

Mielőtt záporoznának a szitkok! Biztos mindenki feltette az írás olvasása közben azt a kérdést: Miért bűn az, ha valaki többre vágyik?! Nem az, csak legyen tisztában saját korlátaival, adottságával és lehetőségeivel. Adjuk magunkat, ne akarjunk se többnek, se másnak látszani! Akkor nem lehet gond. Illetve részünkről mindent megtettünk!
Már csak a másik félen múlik...